A kerti lámpák története

1879-ben az amerikai Edison sikeresen meghosszabbította az izzók élettartamát több mint 40 órára. 1910-ben az Egyesült Államokban a Cooley Hall volfrámszálakat használt szálakként, és feltalálta a volfrámszálas izzót. 1913-ban az Egyesült Államokban Lanmere gázzal töltötte meg az üveg izzót, hogy megakadályozza az izzószál elpárolgását, és feltalálta a gázzal töltött volfrám izzót.

1925-ben Japán' s Fushimi Tachibana feltalált egy matt izzót a belső falon.

1932-ben a japán Junichi Miura feltalálta a kettős hélix volfrám izzót.

Azóta az emberek soha nem hagyták abba a fényt. Hamarosan az emberek felfedezték, hogy az embereknek nemcsak beltéri világításra van szükségük mindennapi életük kielégítéséhez, de amikor az éjszaka kint van, a világításra is szükségük van a szabadtéri tevékenységek idejének meghosszabbításához, csakúgy. Fogant és született. Az emberiség civilizációjával és fejlődésével az 1970-es években az emberek azt tapasztalták, hogy az utcai lámpák falra szerelése nem csak helyet és erőforrásokat foglal el, hanem az utcai lámpák lógása nemcsak depressziósnak érzi az embereket, hanem potenciális biztonsági veszélyeket is jelent , és nem tudott megfelelni egy adott tér követelményeinek. Így megszülettek a beépítési és világítási követelmények.